Mindig volt, és valószínűleg mindig lesz is – már persze, ameddig lesz telefon - más kérdés, hogy meglennénk-e nélküle vagy sem, mindenesetre komoly cégek, komoly mennyiségű pénzt fordítottak arra, hogy szerezzenek egy jókora szeletet abból a tortából.

Azonban szigorúan az ingatlant érintő szektorra vonatkozó véleményt fogok írni, a többire nincs igazán rálátásom. Már egy ideje hajtogatom, elavult ez a módszer az ügyfelek szerzésére, alább ki is fejtem, miért.

Ismét vissza kell ugranom az időben 2004 környékére, amikor engem próbáltak hideghívásra tanítani. A tanítás a következő volt: lediktáltak három! típusú szöveget, adtak egy telefont, és utána le sem szartak, csináld! Mit mondjak, gondolom vér profi lehetett az első 50 hívásom, ki is jutottam élből egy ügyvédhez. Ízekre szedett a megbízási szerződéssel együtt, de tapasztalatnak jó volt, bár akkor erre nem így tekintettem. Inkább úgy, hogy mi a francot csinálok én itt?! Mivel azonban megvan az a tulajdonságom, hogy elég makacs vagyok, arra gondoltam, hogy ha már így alakult, csak meg kellene érteni, hogyan működik. Szóval, mint mindent ezt is önképzés útján sajátítottam el, figyeltem másokat és próbáltam másolni. Na, az nem működött. Majd hosszú hetek, hónapok után kialakítottam a saját stílusomat és úgy hiszem, mondhatom, hogy elég sikeres voltam benne.

10 hívásból 7 címre mentem ki, és abból 5 megbízás lett. Régi szép idők!

Nagyjából tíz év alatt, annyit változott a világ, hogy 10 hívásból jó esetben jutottam ki 2 címre és örültem, ha abból lett 1 megbízás. Nagyon nem mindegy az aránypár!

Na de miért is járt le az ideje ennek a technikának?

Legegyszerűbben fogalmazva talán azért, mert az emberek megunták a maszlagot, az üres ígérgetést, meg az átveréseket és megtanultak ügyesen nemet mondani már a telefonban.

Minden tanfolyamon azt oktatják, hogy hívj hideget! Azonban nincs konkrét képzés, mivel általában maga az oktató sem tud hideget hívni, csak azt hiszi magáról. Vetíteni azonban biztosan tud, és az elég szokott lenni. A többi ügyfélszerzési technikára még ennyire sem „tanítják” meg a kezdőket, így a hideghívás marad a legkényelmesebb megoldás és mivel az ingatlanosok nagy része lusta, ezért más ügyfélszerzési forrásban nem is tudnak majd gondolkozni. Túl azon, hogy már hívni is lusták ( vagy nem tudnak ), ezért erre van külön call-centeres, akit szintén nem szoktak átképezni, mert ő már úgyis profi hideghívó, persze! Csakhogy ezek alapján a jobb hideghívók is nehezebben érvényesülnek, ha egy napon 50 másik is felhívja a szerencsétlen eladót, aki csak magánúton szeretné megpróbálni eladni, imádott lakását.

Szóval a kamuzás egyre kevésbé jön be a tulajdonosoknak, ha a frankót mondanád, azt nem hiszik el a többi nagyokos miatt, jól időzíteni a hívást pedig már képtelenség a mennyiség miatt. Marad a mennyiségi hívás, meg a nagy számok törvénye, egyre romló statisztikával.

Érdemes kipróbálni a következőt: egy feltöltős, új telefonszámmal fel kell rakni egy vonzó hirdetést kép nélkül, ami kicsit ár alatt van, és máris jönnek a hívások. Döbbenetes, milyen széles tárháza lesz a „megnyerő” szövegeknek.  Garantálom, hogy az első 50 telefon között – ami napon belül várható – nem lesz magán érdeklődő. Miért?

Mert a magánszemélyek döntő többsége pár nap után ébred csak fel, aminek a pontos okát nekem a mai napig sem sikerült megfejtenem.

Egyszóval minek erőltetni azt, amiről látszik, hogy nyögvenyelős? Lényegesen hatékonyabb formái is vannak az ügyfélszerzésnek, de ez már egy másik téma. Aki telefonálni akar, hát tegye!

Ez volt az az időszak, amikor számomra minden összeállt. Dübörgött a piac, kezdett megjönni az önbizalmam, ami akkor már párosult egy kis rutinnal, kellőképpen motivált is voltam, és még a szerencse is mellém pártolt. A leglazább értékesítési periódus volt. Élveztem azt az évet. Egy ideig.

Nyár elejére útelágazáshoz érkeztem, ahol kellett kapnom egy pofont, hogy a helyes úton haladhassak tovább, ugyanis kezdtem túlzottan magabiztos lenni, aminek hangot is adtam itt-ott. Az élet úgy gondolta, hogy egy tasli nem lesz elég.

Eljött az a hétfő, amikor négy különböző lakásmutatás után mind a négyre ajánlatot akartak tenni!! Komoly ajánlatok voltak, amikről erősen hittem, hogy össze is tudom rakni azokat. Mindenki megelégedésére a hét második felére az összes ajánlat el volt fogadtatva és írásos formában, biztosítékkal megfejelve pihentek az asztalomon.  Mivel a szerződéskötések csak a következő héten következtek, úgy gondoltam rápihenek kicsit a világra. Sima ügy, fejben már el is költöttem a pénzt, és ezek után mindennel foglalkoztam, csak a munkámmal nem, már felnőttem a nagyok közé, nekem ez is belefér. 

Hétvégén aztán jött egy telefon az egyik vevőmtől, hogy nem fogja megkapni a hitelét, csak sokkal rosszabb feltételek mellett, így eláll a vételi szándéktól, egy időre. Ez volt a legkisebb értékű lakás, úgy voltam vele, nem nagy ügy, van másik három elfogadott vételim.

Jött még egy telefon, a szám ismerős volt. Egy újabb vevő a négy közül, akinél az volt a probléma, hogy a saját vevője a saját eladó lakásánál visszalépett, és mivel ő abból a foglalóból fizetett volna szintén foglalót, készpénz hiányában így ez is meghiúsult. Nem említettem, de ezeknél az eseteknél  - amennyiben a vevő lép vissza - akkor papíron a biztosíték teljes egészében az eladót illeti meg. Próbáltam higgadt maradni, négyből két üzlet elment, nem szokványos ugyan, de előfordul. Mondom, próbáltam.

A következő hét elején, két nappal a szerződéskötés előtt, hív a 3. vevő. Végigfutott az agyamban, hogy mennyi esély van arra, hogy itt is gáz lesz, az nem lehet. Hogyne lehetne. Sajnálatos módon a tényleges vevő, akinek vásárolták volna az ingatlant váratlanul elhalálozott. Furcsa helyzet.

Amikor elérkezett a 4. vevő szerződéskötése, előtte már kezdtem rémeket látni. Odaértem az ügyvéd úrhoz, megérkezett az eladó is, a vevő sehol. Pár perc múlva hív! Na ne! Nem tudtam fel merjem-e venni vagy sem, néztek is rám a többiek, hogy mi bajom van. Annyit közölt, hogy késni fog 5-10 percet. Huh! Ok, semmi gond, csak jöjjön. Megkésve, de megjelenik, az előkészületek rendben haladnak, mindent átbeszéltünk, értelmeztük a szerződést, és egész jó hangulatú volt az a 45 perc. Aláírás és pénzátadás előtt vagyunk, amikor is szól nekem a vevő, hogy le fog járni a parkolása, bedob még egy kis pénzt az automatába. Rendben!

Miután kiment, el is kezdtem viccelődni, hogy mekkora poén lenne, ha nem jönne vissza! He-he! Az a nagy büdös helyzet, hogy tényleg nem jött vissza és ez akkor és ott kicsit sem volt vicces, amikor minderre kb. fél óra után ráeszméltünk. A telefonját persze nem vette fel többet. Legalábbis nekem nem. 

Ezek után visszamentem az ingatlanirodába, és jeleztem, hogy most akkor én elmentem a Balatonra, ne hívjanak, majd jövök egyszer csak. Senki nem vont kérdőre, nem ellenkezett, tudták, hogy most nem jó atyai tanácsokat osztogatni. 

Ilyen könnyed évkezdetem azóta sem volt, de ekkora pech sorozatom sem!

Tanulságok nekem:

• ez a szakma hosszútávfutás, nem attól jó értékesítő valaki, ha minden hónapban elad 8 lakást, hanem attól, hogyan áll fel a pofonokból újra és újra

• ha valamiben jó vagy, elég tisztában lenni vele, mások majd úgyis hangoztatják neked

• vagy csinálok valamit, vagy nem, középszerű munkavégzés nem nekem való

• az a biztos, ami megtörtént

Ezzel a bejegyzéssel nem leszek túl népszerű, mivel őszinte véleményt amúgy is ritkán vágnak a másik szemébe, mégis vállalom. A lufi ki fog pukkadni és nagyot fog szólni!

A budapesti használtlakás piac 2014 elejétől tartó meredek emelkedése 2016-ra már kezdett kifulladni és idén pedig már csökkenés jelei látszanak, még a média által folyamatosan sulykolt további brutális emelkedés előrejelzés ellenére is. Hozzáteszem, a korrekciónak már itt az ideje. A véleményemet számos érvvel és 13 év szakmai tapasztalatával fogom alátámasztani, mivel megéltem már pár fordulatot, így felismerem a hasonló jeleket, de ettől még ez magánvélemény marad, habár utólag könnyű lesz majd felemlegetnem, hogy én megmondtam előre.

A 14’-es fordulatot is jeleztem, sokan nem hittek nekem, most sem kell, de ígérem, év végén visszatérek a témára, akár igazam lesz, akár nem.

Azt leszögezhetjük, hogy a piac egyik motorja a vásárlóerő, mely nagyban meghatározza az árszinteket. Lehetne készíteni mindenféle elemzéseket, meg értékbecsléseket, kreálhatnék különböző metodikájú számításokat, csakhogy a legtöbb esetben dobhatom a kukába, ha jön egy vevő és megveszi 20%-kal magasabb áron az ingatlant, akkor az annyit ért. Pont. Az eladó meg engem néz hülyének. Pont.

Azt is leszögezhetjük, hogy alapvetően két fajta piac jellemző: keresleti vagy kínálati. Amikor egyik sincs igazán, akkor beszélünk kiegyenlített, oldalazó piacról, de ez leginkább a fordulatok idején van, és nehéz is pontosan behatárolni, mettől meddig tartott.

A pontos pszichológiáját nem tudom, de a vevők sokkal hamarabb ráéreznek az aktuális piaci trendekre és diktálják az iramot. Jelen esetben egyre kevésbé van metszéspont az eladók és vevők között, ami ugyan egyik félnek sem jó, de egy kínálati piacon ritkábban fog az eladó nyerni.

Számomra egyértelmű jelei vannak a fordulatnak, melyek az alábbiak:

·         90%-ban eladóknak ajánlanak

·         10-20% alku is benne lehet az árban

·         adott kategóriában több eladó lakás, mint korábban

·         átlag 45 napos értékesítési rátánk folyamatosan romlik 16’ vége óta

·         kevesebb hívás, kevesebb mutatás, lassabb tranzakció

·         egyre több megépülő új lakás, melyre CSOK-ot lehet igényelni

·         brókerbotrányok lecsengése

·         AIRBNB kifulladása

·         +1: belváros

Kifejteném bővebben is ezeket:

Ajánlás: kizárólag korábbi ügyfeleink ajánlásából és megkeresésekből kapunk megbízásokat, így pontosan leszűrhető, hogy melyik oldalnak van inkább szüksége segítségre. ( 15’-ben szinte csak vevőknek ajánlottak )

Alku: 15’-ben és 16’-ban 2-3 % volt az alku átlagos mértéke az értékesítéseink során ( 14’-ben irányár felett volt legalább ennyi ) jelenleg ez jóval magasabb szám.

Kínálat: minél több eladó lakás jelenik meg, annál kevésbé tudják „felszívni” a vevők a piacról, tehát az következik, hogy az úgynevezett „vatta” lakások maradnak meg, amik legalább egy szempontból nem eladhatóak, és ez nem csak az árra vonatkozik.

Átlagos értékesítés: ezt nagyon nem kell magyaráznom, a számok nem hazudnak, és mi sem felejtettünk el értékesíteni.

Kisebb számok: átlagosan 5 mutatás után szoktunk prezentálni egy komolyabb ajánlatot, nos ez most is így van, de ha kisebb a vásárlóerő, ez értelemszerűen több időbe telik.

Újépítésű lakások: 16’ eleje óta robbanásszerűen kezdtek bele az új projektekbe, melyek első hullámai most kerülnek átadásra és ez a folyamat egyelőre emelkedő pályán van. Tehát egy hasonló méretű újépítésű lakást jóval olcsóbban meg lehet venni egy hasonló méretű használt társánál, ez bizony sokaknál szempont.

Brókercégek csődjei: sok tőke mozdult meg az ingatlanpiac felé, de aki akart, ennyi idő alatt már vett lakást, így ezek a szereplők javarészt már kieshettek a kalapból.

AIRBNB: hirtelen lett divat szintén 14’ elejétől, azonban érezhető, hogy már telítődött a piac, mivel egyre több olyan lakást lehet látni, ami láthatóan szobáztatás céljára készült, mégis a hosszú távú bérbeadó lakások sorai között figyel.

Belváros: szinte csak befektetési jelleggel vesz mindenki ezen a területen, életvitelszerűen lakni kevesen szeretnének az egyre élhetetlenebb belvárosi utcákban. A nagy lakásokat mindenki darabolni akarja, a kicsiket meg szintén kiadni, de ha fogynak a „befektetők”, ugye nem kell befejeznem…

Akkor a végén én kérdezek, mitől emelkedjenek hát tovább a használt ingatlanok árai?

Ez a történet a kezdetekről szól, no nem a munkavállalás kezdetéről, szerencsémre az jóval korábbi sztori, hanem az ingatlanértékesítés rögös útjának legelejéről. Akkoriban éppen kerestem a saját utamat, amikor is kezdett divatba jönni az „ingatlanozás”, és többen is unszoltak, hogy vágjak bele, mert az jó lesz nekem. Magamtól biztosan nem álltam volna neki, de ha ezt dobta a gép, akkor nincs mit tenni. Elfogadtam hát a kihívást.

Lelkesen vetettem bele magam a mély vízbe, és eltökéltem, hogy mint minden korábban végzett munkámban, ebben is magas szintet akarok majd képviselni. Irány a belvárosi kis értékű használt lakás piac. Nos, mint kiderült, ez a legnehezebb terep, aki itt a felszínen marad, az gyökeret ver a szakmában.

A piaci feltételek kedvezőek voltak, jöttek a megbízások, jöttek a vevőjelöltek, csak az eladások nem, legalábbis számomra nem, ugyanis a tanfolyamon velem együtt végzők már mind átestek a tűzkeresztségen, sőt. Mindezek ellenére mindenki hitt bennem, csak jómagam nem. Hónapok teltek el sikerek nélkül, az eredmények csak nem jöttek, és bizony elkezdtem gondolkozni rajta, hogy ez nem nekem való.

 Aztán egy fatális véletlen folytán kerültem kapcsolatba egy idős házaspárral, akik lakást kerestek, az egyik hirdetésemre hívtak fel. ( Nem is én hirdettem ezt a lakást, egy távozó kollégától örököltem meg ) Megmutattam nekik, habár a lakás nem nyerte el tetszésüket, kiderült, hogy el kell adniuk a saját lakásukat ahhoz, hogy venni tudjanak egy másikat. Az ingatlan a Bródy Sándor utcában volt. Egy emeleti, két szobás saroklakás! Mit sem sejtve kötöttem egy megbízást velük és a fókuszba az eladás került, majd ha lesz vevőjük, Ők is azok lehetnek alapon.

Jelentkezett is egy vevő, aki sürgősen meg akarta nézni a lakást, de mivel én épp a város másik végében voltam, az irodavezetőmet kértem meg, hogy segítsen ki ebben a helyzetben. Meg is mutatta és hívott azzal, hogy várható ajánlat a lakásra. Egy hétbe telt mire össze tudtam minden szálat varrni, jöhetett az adásvételi szerződés. Az ezt megelőző néhány napon már sík ideg voltam, azon agyalva, nehogy szétmenjen az ügy. Feleslegesen. Minden nagyon simán ment, így hát nekiállhattunk a lakáskeresésnek. Megnéztünk körülbelül egy tucat lakást, de semelyik nem tetszett, majd egy szép nyári napon azzal jelentkeztek nálam, hogy találtak magánúton egy nagyon jó lakást, amit meg szeretnének venni. A lakást lefestve nem tudtam mást mondani, mint hogy vegyék meg, a hallott paraméterek alapján tényleg jónak tűnt. Elengedtem a kezüket.

Két hét múlva csörög a telefonom és meglepődve hallom a kérésüket, hogy keressek nekik újra, mert sajnos szétment a szerződés rajtuk kívül álló okok miatt. Igazából találtak is egy lakást a mi portfóliónkban, amit meg szeretnének nézni. Próbáltam őket erről lebeszélni, mivel úgy ítéltem meg, hogy ez a lakás nem nekik való, túl nagy, körútra néz és zajos. Nem sikerült.

Kiértünk a lakáshoz, és amikor beléptünk az ajtón, akkor értettem meg, hogy milyen lakást keresnek valójában, és az előző tizenvalahány lakás miért nem volt jó. A nagypolgári hatást keresték nagy terekkel, és felújított, de nem modern lakást, ráadásul az út túloldalán lévő házban született a vevő! Minimális alkuval megvették, ahol azóta is laknak.

Sokat tanultam ebből az ügyből, és én legalább annyira hálás vagyok nekik ezért utólag, mint ők nekem. Számomra ekkor tört meg a jég, de a java csak ezután következett.

Tanulság nekem:

·         a korrektség az egyik legfőbb alapelvem maradt

·          nincs evidencia

·          nincsenek véletlenek

·          mutassunk irányt, de ne akarjunk más helyett gondolkodni

Az előzőekben már írtam arról, hogy nagyon nem mindegy, miként fogalmazunk egy adott szituációban. Azért azt le kell szögezni, hogy ezt a készséget mindenki – ugyanarról a szintről -csecsemőként kezdi el tanulni, és hogy mennyire csiszolja majd tökéletesre, az szinte csak rajta áll.

A tudatos kommunikáció az egyik legnagyobb fegyver egy értékesítés vagy vétel során. Az igazán profik, odafigyelnek a testbeszédre is, és úgy viszik bele a mondandójukba a csavarokat, hogy az alany azt észre sem veszi.

Először is fel kell térképezni, hogy a másik fél milyen szinten mozog, és a szerint kell kommunikálni, hogy ne érezze az alá/fölé rendelt viszonyt. Nem túl szerencsés olyan szavakat használni, amit a befogadó láthatóan nem fog érteni és ettől be fog feszülni egy idő után. Persze a másik példa sem túl szerencsés, amikor valaki villogni akar a nem létező szókincsével és rosszul használja a szavakat.

A szituáció szerint a vevő kimegy az eladó lakására és megtekinti azt. A párbeszédet kétféleképpen írom majd le. ( bár ingatlanértékesítő vagyok így én ezeket az eseteket nem is ismerhetném, az igazság az, hogy sokszor voltam kinn inkognitóban, amikor szükséges volt )

( A bemutatkozáson és az elköszönésen kívül a párbeszéd )

Eladó= E; Vevő= V

Példa arra, amikor a társalgás nem annyira tudatos:

V: Körbe lehet nézni?

E: Természetesen, hiszen azért jöttek…

V: A képeken világosabbnak tűnt a szoba! ( keleti a tájolás és délután mentek megnézni )

E: Igen, délelőtt fotózta a fiam, akkor nagyon világos, egyébként ilyen, de hát mi már megszoktuk.

V: Mennyire hallatszik fel az utca zaja? ( főútra néz )

E: Csukott ablaknál nem vészes, tetszik tudni, mi ide születtünk, meg is őrülnénk a nagy csendben…

V: A fürdő is lifthókra szellőzik? ( LICHTHOF)

E: Igen.

V: Volt itt mostanában felújítás? ( nem volt )

E: Hogyne, tavaly kifestettünk, és vettünk egy új bojlert, ami villannyal melegít. A régi készülék sok áramot használt.

V: Mennyi a közös költség?

E: Az nem sok, 23.000 Ft, de abban benne van a víz is. ( 53nm lakás )

V: Milyenek a szomszédok? ( felesleges kérdés, figyeljük a jeleket )

E: Ó, itt csodásak, nagyon fognak hiányozni, minden szomszéd rendes, itt soha nem volt betörés, verekedés, vagy hangoskodás.

V: Miért akarják eladni?

E: Nagy ez már nekünk, a gyerekek kirepültek.

V: Teher van rajta? ( le kell kérni egy tulajdoni lapot és kiderül, 1.000 Ft )

E: Nincs, hál’Istennek nincs. ( nagymama haszonélvező )

V: Mennyi az ár vége?

E: Sokat nem tudunk engedni, de van benne azért valamennyi mozgás.

V: Ennyit biztosan nem adunk érte, jócskán kell itt költeni mindenre!

E: Költeni lehet mindenre, de ez így is lakható, mi is megvoltunk itt hosszú idő óta.

V: Köszönjük!

E: Mi is köszönjük!

Példa arra, amikor a társalgás nagyon is tudatos:

V: Mint a lakás gazdája, kérem, segítsen nekünk és mutassa be!

E: Természetesen, mint telefonon említettem a lakás délelőtt világosabb a tájolásnak köszönhetően, és a felújított nyílászárók miatt alacsony a zajszint is, a szellőztetést érdemes estére időzíteni, vagy az udvari szoba ablakot használva.

V: A képek egészen jól visszaadják a lakás térérzetét, bár ha jól érzékelem, akkor ez keleti tájolás, tehát délután nem sok napot kap. Netán fotóssal készíttették?

E: Valóban jó a térérzet, de az elosztása is jó, mindkét szoba különnyíló, valóban lehetne világosabb is, de akkor azt írtam volna a hirdetésbe, hogy napfényben úszó. A fiam lelkes amatőr, ő lőtte a képeket.

V: Megkérdezhetem, a fia van ezen a képen?

E: Igen, az egy régi kép, egy sakkbajnokságon készült, egyébként FIDE-mester.

V: Gratulálok! Nekem két fiam és egy lányom van, de érdekes módon a lányomat érdekli leginkább a sakk, bár Ő nem jutott el ilyen magas szintig.

E: Érdekes, hogy pont a lányukat érdekli leginkább, az én lányom óvónő lett, imádja a gyerekeket.

V: Kinyithatom az ablakot?

E: Hogyne, mint jeleztem korábban forgalmas útra néz a lakás, de a IV. emelet miatt és mert a szomszéd ház alacsonyabb, senki nem lát be, és kevésbé jön fel idáig a por.

V: Látom, hogy a fürdő klasszikus módon a légudvar felé szellőzik, mikor volt a legutóbbi felújítás és pontosan mit újítottak fel akkor?

E: A vízvezetékek régiek, de itt cserélve lett a villanyhálózat, és nemrég cseréltük a régi melegítőt egy programozható okosbojler-re, ami nagyon gazdaságosan működik.

V: Megkérdezhetem, hogy áll a ház költségvetése, milyen tervek vannak az esetleges felújításokra vonatkozóan?

E: Idén tervezik a tetőt javítani, valamint a gázhálózatot. Pályázunk a külső homlokzat felújítására, de ez egy hosszabb távú projekt. A ház mindent önerőből újít, és mivel nagy lakásszámú a társasház, emiatt sok pénzbe kerül mindent felújítani, de néhány hónapja megemelték a közös költséget 15.000 Ft-ról 23.000 Ft-ra, hogy növelhessék a ház felújítási alapját.

V: Mit kell tudni a két közvetlen szomszédról?

E: Az egyikük egy tanár házaspár, a fiam hozzájuk járt. A másik oldalon egy fiatal hölgy a tulajdonos, ő hosszú távra bérbe adja, néhány éve egy fiatalembernek, aki csendes, egyedül él.

V: Nem gondoltak arra, hogy felújítják és maradnak? Ugyanis szerintem a lakás jó adottságú és gondolom régóta laknak itt.

E: Mi már ezt végiggondoltuk és az eladás mellett döntöttünk, ugyanis szeretnénk közel lenni az édesanyámhoz, aki már nagyon idős és szegény már egyedül él. A gyerekek már nem laknak itt, így ez is csak erősítette a döntésünket.

V: A héten tervezünk még 2-3 lakást megtekinteni, de a jövő hét elején mindenképpen visszajelzünk, hogy Önök is tudjanak a döntésünkről.

E: Messziről érkeztek?

V: Nem a VIII. kerületből, a Nemzeti mögött lakunk.

E: Egy régi cimborám ott lakik, az jó környék.

V: Igen, mi is szeretjük csak közben mi kinőttük a lakást, de ott nem tudunk nagyobbat venni a jelenlegi keretünkből.

E: Köszönjük, hogy megnézték a lakásunkat!

V: Mi köszönjük a lehetőséget és a részletes információkat!

Csak röviden szeretném összefoglalni a párbeszédeket.

Az első párbeszéd tipikusan az a szituáció, amikor mindkét fél meg van róla győződve, hogy nekem aztán nem kell ingatlanos, pedig ott nagyjából senki sem tud meg a másikról semmi hasznosat sem előtte, sem utána.

A második párbeszédnél mindkét fél nagyon tudja, mit akar kideríteni és ki is deríti azt. Ezeket megelőzte a felkészítés, a jelek felismerése, a megfelelő kérdezés, a motiváció felmérése mindkét oldalon!! Ezek mind el vannak rejtve a sorok közé. Sok egyéb más mellett. Nem ciki többször elolvasni!

Sajnos röviden leírva nem lehet igazán érzékeltetni, hogy mennyire érdekesen alakulhat egy ilyen magas szintű kommunikáció, benne kell lenni. Minden egyes találkozás más és más, nem beszélve arról, hogy ez csak egy megtekintés volt, az értékesítésnek egy kis szelete!

Gyakorolni és gyakorolni!!!