Így Karácsony előtt kicsit lazább témát szerettem volna írni, az észosztás maradjon jövőre. Ez tényleg egy nagyon régi történet, az is csoda, hogy emlékszem rá. Bizonyára sokszor hallottuk már ezt a mantrát: a megfelelő helyen a megfelelő időben. Nos, én nem tartottam be ezt a fontos mondatot, így rá is fáztam kissé…

 Szóval, mint minden lelkes kezdő értékesítő, én sem figyeltem oda akkoriban a részletekre, és beszerveztem magamnak egy napra 4 lakásmutatást, 1 megbízást, és délután még volt egy vételi írás is. Azt például kihagytam a számításból, hogy néha üzemanyagot kell vételezni, a fáradt olajat meg le kell engedni. Mindent koccra egymásra szerveztem, és mivel kivételesen senki sem késett egyik helyszínről sem, senki nem mondott le semmit, kezdtem érezni, hogy itt bizony gondok lesznek. Aztán eszembe jutott a mentő ötlet, az egyik lakás, amit mutatni fogok, felújítandó,ráadásul kulcsos. Talán megoldhatja legalább az egyik problémámat, ha kicsit hamarabb odaérek. Odaértem, a lakás üres, király! Irány a WC! Iszonyatosan igénytelen egy WC volt, egy pillanatra elgondolkoztam, hogy inkább hazaviszem, de hát szükség törvényt bont. Itt gyorsan leszögezném, hogy nem szoktam ügyfelek lakásaiban kis dolgot végezni, ez egy kirívó eset volt.

Tehát benyitok és elbotlok egy WC gurigában, szitkozódom is, hogy ki az a marha, aki leveri, és itt hagyja a földön. Félrerúgom és próbálok miharamabb túl lenni az egészen, mire elkezd csörögni a telefonom. Természetesen a vevő az, aki hamarabb ideért, az udvarban van, valaki beengedte a kapun. Mondom neki, hogy 1 perc és ott vagyok. Szóval szeretném lehúzni a WC-t, hoppácska, el van zárva a víz, és a tartály is üres. Kicsit elkezdtem pánikolni, hogy most akkor ez hogyan is lesz leöblítve. Nem látom a tekerentyűt, amivel ki lehetne nyitni a vizet, átmegyek a konyhába, hurrá, ott van víz, ok, de mivel viszem oda? Rohangálok össze vissza a lakásban, de mivel egy üres felújítandó példányról van szó, semmi, tényleg semmi nincs, szóval marad a tenyér. Közben magamat is összevizezem, mert a konyha és a WC a lakás két végében van, közben újra hív a vevő, mert már 5 perce arra vár, hogy leérjek, én meg szarakodok az öblítgetéssel egy felújítandó lakásban, de tényleg, ki nem szarja le ezt rajtam kívül? Ott tartok, hogy már én is leszarom az egészet, valamennyire lement, megyek az ügyfélért. Elkezdem neki mutatni a házat, erre közbevág, hogy kérne tőlem egy nagy szívességet. Rávágom, hogy mondja nyugodtan persze. Hát neki nagy dolga lenne, és nagyon el kellene végeznie. Mondtam neki, hogy nem jó ötlet, mert nem működik a WC. Rákérdez, hogy tuti? 100%. Mondja nekem, hogy akkor kiugrik a sarokra, ott van egy csehó, megoldja és jön. Mondom ok, de ezért siettem akkor az öblögetéssel? Grrr. Vártam vagy 15 percet, gondoltam rákérdezek, hogy minden rendben van-e? A telefonja kikapcsolva, gondoltam magamban, nincs térerő, vagy hasmenése van. Vártam még 30 percet, sehol senki, azóta sem láttam.

Nem tudom mivel ijeszthettem el, de azóta is ezen agyalok.