Természetesen ez is régen történt, mivel ha múlt havi sztorikat írnék le, akkor foghatnám arra, hogy egy barátom öccsével történt a dolog, én meg jót röhögtem rajta…

Szóval most jól leírom a dátumot, ami aztán marhára igazolja, hogy régen volt, és tényleg. 2005 nyarán történt az eset, meglepő módon akkor éppen egy hálózatnál dolgoztam, ahol zöldfülű és egyben baromi lelkes voltam. Mindent ki akartam próbálni a saját bőrömön, nekem aztán nem kell segítség, majd én azt tudom, mit kell csinálni. Gondoltam egyet, és nekiálltam szórólapozni, mert ugye az is egy „szakma”, meg kell tanulni. Valójában nem volt „kedvem” akkoriban erre pénzt költeni, de ez leírva is szarul hangzik.

Komoly lelkesedéssel vetettem bele magam a szórólapozás azon formájába, ami már akkor is illegális volt, csak akkor még kevésbé büntették, mint manapság, ezen túl még környezetszennyező is, de ez más tészta. Tehát ragasztgattunk a villanyoszlopokra, közlekedési táblákra, ereszekre, ahol csak értük. Azt meg kell hagyni viszont, hogy ez igen hatékony formája volt a hirdetésnek.

Talán nem is én lennék, ha nem így történt volna, de a 2. alkalommal megbüntettek a közteresek, amivel el is vették a kedvem az egésztől.

De jött a mentő ötlet, majd postaládába szórok, ott nem kapnak el. Naná, hogy nem! Az akkori hálózatnak volt egy aktuális szlogene, miszerint: KULCS A LAKÁSÁHOZ! Csili-vili papíron, képpel, színekkel megspékelve, egyszóval menő cucc volt, így hát hónom alá kaptam kb. 100 db-ot!! Először szembesültem azzal a problémával, hogy miként jutok be a kapun. Hamar rájöttem, hogy nem lehetek sajnos őszinte, már ha be szeretnék jutni, így hát voltam én pizza futár, postás, aktivista, egyetemista, vagy éppen SÜSÜ! Mindig a névtől függött, hogy éppen mivé alakulok át. Az első háztömb után elfogyott a cucc, visszamentem az irodába, hozok még többet, jó móka ez.

Ügyesen becsengettem a következő helyre, persze ez egy magasföldszinti lakás volt, melynek ablaka a kapura nézett, és mint kiderült egy nénike lakott ott. Szegény elég rosszul hallott és az Istennek sem akart beengedni, mert azt nem szabad. Mondom neki, hogy hajoljon ki az ablakon, nézzen meg magának, akár még a szórólapot is odaadom, és akkor megnyugodhat, én meg szórhatok!

Elment a szemüvegéért, ezaz, szimpi vagyok! Kisvártatva visszatért és elkezdte olvasni a szórólap tartalmát, mire fennhangon rákérdezett, HONNAN VAN MAGÁNAK KULCSA A LAKÁSOMHOZ?

Én balga próbálom megmagyarázni a helyzetet, mire torkaszakadtából kiabál, hogy SEGÍTSÉG, TOLVAJ, RENDŐRT IDE… Táptalajt adva a dolognak elfutottam a helyszínről. Ezek után senki se mossa le rólam az életben, hogy ismét átalakultam ( a néni szerint ). Szórjon az, akinek hét anyja van!